Isten nevében, oszoljanak! (Vitaindító!)

Képzelje magát a következő helyzetbe a tisztelt Olvasó. Ön rendőr, egyben hithű katolikus. Egy reggel azt a feladatot kapja, hogy sokadmagával biztosítson egy liberális felvonulást, amely az abortusz mellett tüntet. De ízlés szerint helyettesítheti melegfelvonulással, marihuána legalizációját követelő tüntetéssel vagy hasonlóval.

Nem tetszik a fenti példa? Tessék, akkor legyen Ön, mint rendőr, meggyőződéses demokrata, aki elutasítja az ordas eszméket, a tüntetés pedig egy vörös zászlókat lobogtató kommunista menet. És mi van, ha a rendőr homoszexuális, de egy szélsőjobboldali rendezvényen kell biztosítania a szólásszabadság érvényesülését, ahol pedig a melegek kirekesztéséről szónokolnak. Vagy éppen zsidó.

Hol húzódik a lelkiismereti szabadság határa a rendőrségnél? Szabad-e a rendőrt olyan ügy védelmére kirendelni, amely saját személyes meggyőződésével, lelkiismeretével ellenkezik?

Nem olyan egyszerű a kérdés, mint elsőre látszik. Persze, a rendőrnek az a dolga, hogy mindenkit szolgáljon, fajra, nemre, vallásra és politikai meggyőződésre tekintet nélkül. Elvileg nem mondhatja egy katolikus rendőr, hogy ő márpedig homokosokat nem biztosít, vagy egy zsidó rendőr, hogy ő neonácikat nem fog védeni.

Csakhogy míg a rendőr kötelmeit törvények, rendeletek és a szolgálati szabályzat határozza meg, lelkiismereti szabadságát a magasabb rendű Alaptörvény és az Európai Emberi Jogi Egyezmény garantálja. A lelkiismereti szabadság elidegeníthetetlen alapjog, amelyet sem megvonni, sem korlátozni nem lehet.

Elvben persze több alapjog is van, amelyről önként le lehet mondani, akár végleg, akár ideiglenesen. Ilyen például a képmáshoz és hangfelvételhez való személyiségi jog: ha valaki önként kamera elé áll, azzal lemond erről a jogáról, de azzal is, ha közszereplést, közhatalmat vállal. Vajon értelmezhető-e úgy a rendőr szolgálati jogviszonya, hogy azzal automatikusan lemondott bizonyos alapjogairól, ide értve a lelkiismereti szabadságot?

De hogy cifrázzuk a dolgot, vegyük ide az európai dilemmákat ebben a körben, hiszen mi is az Európai Unió polgárai vagyunk. Egy szikh vallású magyar rendőr viselhet-e szolgálatban turbánt, vagy egy muszlim rendőrnő hidzsábot? Nem mintha olyan sok szikh vagy muszlim rendőrünk lenne, de elméletileg lehetne. Cigány rendőr kötelezhető-e az alkalmassági vizsgálat során vérvételre, holott az a romák számára prikezsia, azaz rossz szerencse?

A kérdés tehát, hogy hol húzódik a lelkiismereti szabadság és a szolgálati kötelesség határa.

Ha vannak érvei bármely irányban, ossza meg velünk, de ha tovább szeretné bonyolítani a kérdést, azt se tartsa magában!

Tetszett a cikk? Kérjük, értékeld!

3.2/5 17 értékelés
17 értékelésX
Hazugság! Dehogy is! Középszerű! Egyet értek! Nagyszerű!
29.4% 11.8% 5.9% 17.6% 35.3%
2018-02-20T17:04:18+00:00